Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vadászat

 KÖNNYEN MEGFELEDKEZÜNK RÓLA, HOGY A MACSKÁT eredetileg azért háziasították, mert apró kártevőkre vadászott. Fizikai tulajdonságai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy sikeres vadász legyen - nagy, előrenéző szemei biztosítják a széles látómezőt, füle jóval magasabb frekvenciájú hangokat is érzékel, mint az emberé (pl. a kisrágcsálók neszezését), egyedülálló mozgékonysága és egyensúlyérzéke az ugrásban és a zsákmány elfogásában, halálos karmai és fogazata pedig a préda megragadásában és megölésében segíti. Gyilkos harapásával a nyaki csigolyák között metszi át áldozatainak gerincvelejét, szinte azonnal kioltva életüket.

 

A macskatulajdonosok gyakran elégedetlenkednek kedvencük vadászási szokásaival. Sokan élénken helyeslik, hogy pusztítja a patkányokat és egereket, a többség nem örül, ha macskája madarakra vadászik. Szerencsére a macskák jóval gyakrabban lopakodnak és  iramodnak madarak után, mint ahányszor el tudják kapni őket. Rendszerint a fészküket éppen csak elhagyó fiókák esnek áldozatul; leginkább a földön fészkelő fajták tagjai. Ennek megakadályozására akasszunk csengettyűt macskánk nyakörvére, amely a cica hirtelen mozdulatára csilingelésével felriasztja a túl közel lévő madarakat. (Bár egyes macskák idővel megtanulnak úgy mozogni, hogy ne csilingeljen a csengettyű.) A vadászó macska elkaphat különböző rovarokat, hüllőket, kisrágcsálókat, nagyobb patkányt, sőt akár nyulat is, attól függően, hogy mit talál. Az apró zsákmányt a fejénél kezdi enni, a zsigereket viszont gyakran otthagyja. A macska nem mindig fogyasztja el rögtön a prédáját; előfordul, hogy a sokszor még élő és vergődő áldozatot hazaviszi ajándékba gazdájának, vagy felkínálja más macskáknak. Cicánk szemében ez a viselkedés teljesen természetes és helyénvaló, még ha mi visszataszítónak érezzük is.

A ragadozó magatartás a macskáknál ösztönös jelenség, és már az 5 hetes kölyköknél megfigyelhető. Prédaállataik javarészt egerek, melyeket a madaraknál könnyebb zsákmányul ejteni.

 

Hogyan tanul a macska vadászni?

A vadászat egyik része ösztönös, a másik része a mamától eltanult tudomány. A vadászat, a harc és a táplálkozás tevékenységeit az agy különböző területei irányítják. Jól táplált macskák vagy ivartalanított kandúrok is éppoly ügyes és szakavatott vadászok lehetnek, mint a nem ivartalanított példányok.

A vadászó anya körülbelül 5 hetes koruktól mutatja be zsákmányát a kicsiknek. Az áldozat eleinte feldarabolva érkezik, hogy a kölykök megpróbálkozhassanak egy-két falattal az anyatej alternatívájaként. Azután fokozatosan megtanulnak eljátszadozni a szerencsétlen fogollyal, mielőtt megölnék és megennék. Egyesek szerint ez csupán egy játékos mozdulatsor, amely tökéletesíti a macska vadásztechnikáját, mások azzal érvelnek, hogy a gyilkolás pillanatában két ellentétes ösztön csap össze egymással a macskában: az ölés és a menekülés ösztöne. A macska egyik pillanatban támadó, majd rögtön visszavonuló magatartása játékra emlékeztet, pedig akár túlélési technikának is tekinthető, hiszen egy rosszul időzített mozdulat a macska megsérüléséhez vezethet.

A vadászat gyakorlása fontos eleme a kiscicák játékának. Az alomtársak 3 hetes koruktól kezdenek lesből vadászni egymásra, a mire 5 hetesek lesznek, már kifejlesztik a három alapvető vadásztechnikát: a rávetődést, az agyoncsapást és a kanalazó mozdulatot.

A hátsó lábakra állva a mellső mancsok szabaddá válnak, hogy a cica elkaphassa a madarakat. Soha ne akasszuk a madáretetőt olyan alacsonyra, hogy a macska elérje. A cica nyakörvére erősített csengő figyelmeztetheti a madarakat a közeli veszélyre.

 (John és Caroline Bower)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.